Speciális világörökségi különkiadás: 3 kontinens, 7 ország, 17 helyszín egyszerre. Ezúttal kénytelen voltam kivételt tenni, mert a jól kitalált kontinensenkénti felbontás itt nem működik. Az UNESCO Le Corbusier 50 évnyi munkáját egyszerre tette világörökséggé, s mivel ezek a világ több ponján találhatóak, így most egy posztban több kontinens is szerepelni fog.

Le Corbusier a 20. század egyik legnagyobb hatású építésze: újító, akinek építészete szakított az addigi hagyományokkal, teljesen új alapokra helyezve azt. Le Corbusier nem csak épületeket, hanem komplett városképeket tervezett, elméleti munkássága a modernizmus nyitánya az építészetben. Modern, letisztult, egyszerűségükben nagyszerű épületekről van szó. Öt alapelve: az oszlopokon álló ház alatt átvitt zöldterület; a kertté alakítható tetőterasz; a vázas szerkezet és az így szabadon változtatható alaprajz; a szerkezettől független határoló falak; a szabadon alakítható, szalagablakos homlokzat.

A világörökségi rangot kapott épületek közül a legtöbb - szám szerint 10 - Franciaországban látható, ebből három lakóház a - La Roche-, a Jeanneret- és a Molitor-ház - Párizsban. A Jeanneret és a La Roche-házakon jelent meg először együtt a Le Corbusier által megfogalmazott 5 fenti alapelv. Az ikerházak a Docteur-Blanche tér 8-10 szám alatt találhatóak, a Jeanneret-házban vannak jelenleg a Le Corbusier Alapítvány irodái. A nyolcszintes Molitor-ház felső két szintjét Le Corbusier magának tervezte. Itt található az a 240 m2-es duplex, ahol élete végén lakott. A lakás (akárcsak a La Roche-ház) belépőjegy ellenében látogatható. 

Bordeaux egyik külvárosában, Pessacban található a Cité Frugés házai 1924-ben épültek, eredetileg a cukorgyáros Henry Frugés megrendelésére, aki a munkásai számára építette meg a már-már komplett városnegyedet. A Cité Frugés-ben végül az eredetileg tervezett 127 helyett csak 51 ház épült meg, de ezen belül 7 különböző típusú lakóépületet láthatunk. A Rue Corbusier 4. alatt egész évben látogatható kiállítóterem jött létre, így itt belülről is megtekinthető az épület.

A Savoye-család hétvégi nyaralójának épült oszlopokon álló paralelepipedont Párizstól nyugatra, Poissyban találjuk. A 7 hektáros parkban álló hófehér, tetőteraszos, sokablakos, szinte lebegő Villa Savoye-t 1928-ban kezdték építeni. Megrendelői 1931-1940-ig lakták. A 2. világháborúban csúnyán leromlott az állapota, később állami tulajdonba került. Volt benne gimnázium, majd hosszú felújítás után 1997 óta nyitva áll a látogatók előtt.

A marseille-i Cité Radieuse-ben 23 különböző típusú, összesen 337 lakás található. Az oszlopokon álló "függőleges falu" lakói 1952-ben, öt évnyi építkezés után költözhettek be. A 2. világháború utáni lakásínség megoldására épült Cité Radieuse sok kritikát kapott, de a 137 méter hosszú, 56 méter magas épület kétségkívül Marseille egyik ikonikus lakóháza lett.

Saint-Dié-des-Vosgesban található az egyetlen, Corbusier tervezte ipari épület. A gyártulajdonos nagy rajongója volt Le Corbusier stílusának, így rábízta a gyár tervezését. A Duval-üzem 1952-ben nyílt meg: ez a "zöld gyár" prototípusa; az új építkezési stílussal világos és tágas tér jött létre.

Franciaország keleti részén található Ronchamp: az itteni Bourlémont-dombon álló organikus formájú Miasszonyunk-kápolna is Le Corbusier munkája. Ezen a dombon évszázadok óta templom állt, de a középkori épület egy tűzvészben megsemmisült. Az új templom alapkövet 1954-ben tették le, és 1955-ben szentelték fel a kápolnát. Le Corbusier-t az algériai El Atteaufben található Sidi Bahrim mecset inspirálta a tervezés során.
 

Le Corbusier másik egyházi épülete, Lyontól mintegy 30 km-re, Eveux-ben található. A Sainte-Marie de la Tourette dominikánus szerzetesrend épületébe 1959-ben költöztek be a szerzetesek. Le Corbusier 1965-ben halt meg - holtteste egy éjszaka itt  pihent, mellett szerzetesek virrasztottak. Az épület ma is a dominikánusok tulajdonában van, de látogatható. Vasárnap délutánonként vezetett túrák keretében turisták is bejárhatják az épületet, mely tervezője szerint kívülről "rideg beton", csupán "a belseje él".

Firminy-ben 1965-ben nyílt meg a háromszintes "Maison de la Culture" (Kultúra háza) egy volt kőfejtő helyére, mesterséges sziklafalra épült rá. 110 méter hosszú, 14 méter széles: több előadóterem mellett közösségi tér, táncterem is helyet kapott benne. A ferde homlokzat mellett íves tetőszerkezete adja az épület különlegességét.

Le Corbusier természetesen saját nyaralóját is maga tervezte. Az aprócska, ámde szigorúan az aranymetszés szabályai szerint tervezett 3,66 m x 3,66 m alapterületű, spártai egyszerűségű épület Roquebrune-Cap-Martinben, az Azúrparton található. Keskeny ösvény vezet a tengerparti házikóhoz, melynek egyetlen szobája van. A faajtó és az ablakok a tengerre néznek: ez az egyetlen luxus a kis bungallóban.

A svájci Corseaux-ben, a Léman-tó partján egy másik, ennél kicsit nagyobb nyaraló áll. Ezt a 64 m2-es épületet Le Corbusier a szülei számára tervezte. A 16 méteres homlokzaton 11 méter hosszú ablak található - innen pedig pazar a kilátás a csodálatos tóra. A villát 1923-ben építették, 1984 óta látogatható. 2010-ben múzeum nyílt meg benne.

Genfben található az "üvegháznak" is nevezett Clarté-lakóház, melyet 1930-32 között tervezett Le Corbusier és Pierre Jeanneret. A szinte teljesen üveg homlokzat ekkoriban igen újító megoldásnak számított.

A festő kevésse ismert épületei közé tartozik a festő, René Guiette lakóháza, melyet Belgiumban, Antwerpenben találunk.  A lakóház 1927-ben épült.

Németországban, Stuttgartban található a Weissenhofsiedlung, melynek 33 házában 66 lakás kapott helyet: az 1927-ben épített házakat 17 modern építész tervezte, s jött így létre egy olyan különleges kiállítás, ahol az 1. világháború utáni építészet legjobbjainak munkáit gyűjtötték össze. A 2. világháború ezeket az épületeket sem kímélte, de - hála a felújítási munkáknak - ma is megtekinthetőek; többek között Le Corbusier munkái is.

Amerikában két épületet tervezett Le Corbusier, ezek közül az argentínai Curutchet-lakóház lett a világörökség része. A négyszintes magánházat Buenos Aires közelében, La Platában találjuk. Ebben az épületben Le Corbusier a modern építészetet ötvözte a latin-amerikai hagyományokkal. A klasszikus építészeti elemek meghagyása mellett alakított ki egy, a saját szabályrendszerének is tökéletesen megfelelő lakóházat.

Az indiai Chandigarh kormányzati negyedét is Le Corbusier tervezte: a kb. 40 hektáros területen 3 épület, 3 emlékmű és egy tó is helyet kapott. A Shadow Tower, Árnyék-torony különlegessége, hogy bár egy nyitott épületről beszélünk, ide soha nem süt be a nap.  

Tokióban stílusosan a Nyugati Művészetek Múzeumának főépületét tervezte meg Le Corbusier. A többszintes, négyzet alapú betonépület 1959-ben nyílt meg. A megnyitó szimbolikus lépés volt: a francia és a japán diplomácia - a 2. világháború után először - ekkor nyitott egymás felé.

 Fotók: wikipedia.org, Fondation le Corbusier