Élménybeszámoló poszt a paloznaki Jazzpiknik köré szerveződött igen rövid hétvégéről - szombat déltől vasárnap délig sikerült kimenőt szereznem, így a piknik utolsó napján, szombaton voltunk Paloznakon. A hidegfront előző éjjel vonult át, a szél maradt, de az eső elállt, így ha strandolni nem is lehetett, de kellemes időnk volt. 

Dél körül érkeztünk Csopakra, a szállásunkhoz. Mivel mindössze 1 éjszakát töltöttünk itt, így elsődleges cél az volt, hogy közel legyen Paloznakhoz (és mivel későn kaptam észbe már nagyon sok választási lehetőségem nem maradt), szóval a retro-feelinget ígérő csopaki Holiday Hotelt választottam. Reggelis árat szerettem volna, azt viszont a szállodánál, közvetlenül foglalva, nem kapni - menjek a booking-ra, javasolták, és ez volt az a pillanat, amikor elgondolkoztam, vajon jó helyen járok-e. Mert egyfelől értem, hogy a főszezon kellős közepén csak vacsorával együtt éri meg szobát eladni, másrészt viszont 1, azaz egy éjszakáról van szó... és miért éri meg a közvetlenül a szállodánál jelentkező vendéget elküldeni a bookingra, azaz X Ft helyett X-jutalék áron eladni a szobát? Az már csak a hab a tortán, hogy persze a bookingon (és társain) ekkor már nem volt szabad szoba, azaz tulajdonképpen a vacsorás ár volt az egyetlen foglalható alternatíva.

A beígért retro-feeling valóban megvolt, ezért mondjuk sokat nem tett a szálloda, hiszen ez adott. Tippem szerint a 70-es években épült hotelen nem sok változtatás történt az elmúlt években, sem kívülről, sem belülről. Bátran le lehetne itt forgatni egy filmet a 70-es évekről: korabeli a fa lambéria, a recepciós pult és az éttermi bútorok is. Szerencsére a recepciósunk nem csak kedves, hanem segítőkész is: látva csalódottságunkat, mégis talál egy tiszta szobát nekünk, így korábban, már délben becsekkolhatunk. Szobánk nem túl nagy, ámde kifejezetten tiszta; berendezése egészen egyszerű, de új. A falak frissen festve, az ágymatrac kiváló. A törülközők borzasztóak (vékony és a nedvszívása nulla), a fürdőszoba rettentő: töredezett csempe, linóleumkockával letakart padlóösszefolyó, penészes falak. Légkondicionálás és fürdőszoba-szellőzés nincs: különösen ez utóbbi hiányzik majd. A reggeli viszont kellemes csalódás: ugyan 9-kor szinte üres a büfé, de hamar újratöltik. Háromféle felvágott, kétféle sajt, háromféle meleg étel, kalács és fánk is van a kínálatban. Egy éjszaka kevés ahhoz, hogy nagy véleményt mondjak, de érződik, hogy ebben a szállodában nagyon szeretnének jót adni, és minden megtesznek, hogy a hotel hátrányait feledtessék. Egy fürdőszobafelújítás nagyot dobna az összképen! 

Becsekkolás után át is tekertünk Paloznakra, ami a bringaúton gyorsan megy, már legalábbis az emelkedő aljáig :) Onnan egy kicsit lassabb, de a kilátásért megéri a küzdelem. Paloznakhoz igen rövid partszakasz tartozik, strandja pedig nincsen, cserébe egyes borászok szerint az itteni dűlőkön teremnek a borvidék legjobb borszőlői. (nem kóstoltam végig a teljes kínálatot, így sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom ezt). 

Kicsit még korán érkezünk, részemről körbenézek, már csak azért is, hogy megtudjam, milyen is egy Hild-díjas falu. A szépen felújított parasztházak között sétálva gyorsan telik az idő.... Lassan megtelik Paloznak, mindenki borospohárral a kézben sétál, az étterem felől már zene szól. Mi is helyet keresünk egy sörpadon a nagyszínpadnál, 100% Balaton mellett hangolódunk, közben pedig Harcsa Veronika is megérkezik. Besötétedik mire az Earth, Wind & Fire lép a színpadra. Betelik a nézőtér, a sörpadok közötti füves placcon egyre többen táncolnak, és egyre kevesebben ülnek. A csapat a nagy slágereket a műsor végére hagyja, de a közönség nem engedi el őket addig, amíg a kedvenceket nem hallja. Az időjárás szerencsére ezt az estét megkímélte, remek a hangulat a koncert előtt, alatt és után is.

Koncert után, éjjel tekerés vissza Csopakra, kis alvás, nagy reggeli (lsd fent), majd újabb aktív program: két keréken kerüljük meg a Tihanyi-félszigetet. Gyönyörű ez a rész - nem lehet betelni a Balaton látványával. Füred éppen ébredezik; a sétányon a Borfesztivál bódéi csak ekkor nyitnak, a strandra is most szállingóznak az emberek. Megkerüljük és meg is másszuk a Tihanyi-félszigetet (sajnos a levendulaszezonnak már vége), majd visszatérve Csopakra szörpkészleteinket töltjük fel a Tamás Pincénél. 

Ebédért felautózunk a dombra: szeretném kipróbálni, vajon tényleg olyan jó-e a Márga Bisztró, mint a híre. Jelentem: igen! Persze a helyszín már eleve lenyűgöző: meg a legbelső asztalsorról is hihetetlen panoráma tárul elénk. Az étteremben nincs sok asztal, és igen hamar megtelik - jó döntés volt előre asztalt foglalni. Az étlap nem hosszú, de annál izgalmasabb: az ételek pedig egytől-egyik kiválóak. A kiszolgálás udvarias és profi módon gyors is - egyszerűen minden klappol. Csillagos ötös minden tekintetben!

Ennyi fért bele 2 napba, igazából 24 órába, hiszen déltől-délig voltunk. Rövid volt, de ízelítőnek tökéletes. Jövőre visszatérünk!

Tetszett a poszt? Kövess a Facebookon is még több utazással kapcsolatos hírért!