Az idei világörökségi sorozatból egyedül Európa maradt ki - ebben a posztban Törökország, Oroszország, Olaszország és Franciaország új világörökségeit ismerhetitek meg pár szóban (és hamarosan következik a sorozat befejező része is!)

Elsőként Törökországba utazhatunk virtuálisan: az Oszmán Birodalom születésének helyére; Bursa városába és a közeli Cumalıkızık nevű faluba. Északnyugat-Anatóliában járunk - a 14. század elején ez volt a birodalom fővárosa. Az egykori mecsetek, vallási iskolák, közfürdők és szegénykonyhák mellett az Oszmán Birodalom alapítójának, Orhán Gházinak sírja is itt található. 

Még mindig Törökországban maradva: az Égei-tenger partvidékén található Pergamon városa, mely Kr.e. 281-133 között (Attalida dinasztia alatt) a Pergamon királyság  fővárosa volt. A romok között hatalmas templomok, színházak, könyvtárak, sztoák maradványai fedezhetőek el. A város később rövid időre a római birodalom ázsiai székhelye lett, az akropolisz egy időben temetkezési helyként is szolgált. Híres a gyógyítás görög istenének szentelt Aszklépiosz-szentélye és ne feledjük, hogy itt készítettek először pergament. Az írásra használt, állati bőrből készített lap feltalálását kényszer szülte: az egyiptomi király megtiltotta a papiruszkivitelt Pergamonba.

Oroszország a következő állomásunk, azon belül is a Volga folyó partján található középkori Bolgar város maradványai. A város a 7-15 század között volt élte virágkorát: először a Volgai Bolgárország, később az Arany Horda fővárosa volt. A maradványok között fellelhetőek az egykori város falai, vallási emlékei (mecset, minaret), egyéb közintézményei (fürdők, palota) és egy szentély is.

Olaszország is kapott egy új világörökségi címet az elmúlt évben: öt piemonti borrégió és a Cavour-várkastély együttesen került fel az UNESCO listájára. Északnyugat-Olaszországban, Piemont déli részén, a Pó és a Appenninek között járunk - a szőlőtermelés és borkészítés évezredes hagyományokkal bír ezen a csodás tájékon, hiszen már a Kr.e. 5-i században is termeltek itt szőlőt és készítettek bort. 

Chauvet-Pont-d'Arc barlangját - így a benne rejlő barlangrajzokat is - nagyjából 20 000 évre zárta el a kíváncsi szemek elől egy kőomlás. A barlangot 1994-ben fedezték el, az itt talált kb 1 000 barlangrajzot a legrégibb ma ismert figurális ábrázolásként tartják számon, és - hála a kőmlásnak - talán a legépebben megmaradt barlangrajz is. A franciaországi leletből nem csak az akkor élt ember festési technikáját, színhasználatát, hanem az ősember által megfigyelt állatokat és növényeket is megismerhetjük.