A kalandos ausztriai nyaralásunk után az augusztusi ünnepi hosszúhétvégét kissé megtoldva újra családi vakációra indultunk. Az úti cél ezúttal Lipót, amely állítólag a "Szigetköz gyöngyszeme". 

A Szigetköz a Duna és a Mosoni-Duna által határolt sziget. Területe 375 km², ez Magyarország legnagyobb szigete. Egy családi bringatúránál nem elhanyagolható szempont, hogy szinte teljesen sík. Területét Duna-holtágak, kis tavak, mocsarak, patakok, csatornák szabdalják és pöttyözik, élővilága igen gazdag. A Fertő-Hanság Nemzeti Park része. Számtalan vízi- és egyéb programot kínálnak: kajak, hajó, SUP, lovaglás, tanösvények - mi most csak egy kis biciklizést és strandolást terveztünk. Ennek fényében a poszt ezúttal nem élménybeszámolós, hanem inkább kritikai jellegűre sikeredett.

Ebben a pár napban próbáltuk behozni, ami a stájer nyaralásból kimaradt: a kerékpározást. A terep biztosan sík, kerékpárostérképet a győri Tourinform irodájában sikerült vennünk. A megérkezés napján Dunaremete, Püski és Kisbodak felé vettük az irányt, és rögvest két dolgot is megtanultunk: 1, a kerékpárút errefelé hiányosan van kitáblázva (jó, öszinte leszek: nincs kitáblázva), 2, a gát köves borítása túl nehéz a gyerekeknek, tehát gáton bringázás ezúttal ugrott. Dunaremetén eltekertünk a hangulatos platánsoron a kompig (aktuálisan nem járt), aztán vissza Lipótra. A másik útvonalunkon Darnózseliig egy gesztenyefa-sor vezet (a látvány kárpótól az egyébként keskeny, másfél autónyi útért), innen Halásziig zárt kerékpárúton haladtunk. Halászitól Dunasziget összes festői nevű falván keresztül jutottunk el Dunakilitiig (itt már nincs zárt bringaút, de a forgalom nem volt túl erős augusztus 20-án), majd ugyanerre vissza Hédervárig, és onnan Lipót. 60 km, sok megállóval, ebéddel, fagyizással, Darnózseliben fotókiállítás-nézéssel nekünk egész napos program lett. 

Kánikulai hétvége kötelező eleme a strand, mi sem hagyhattuk ki. Először a sétatávolságra lévő lipóti fürdőben csobbantunk. Itt a két (gyermekkel nem használható) termálmedencén kívül egy 33 méteres úszómedence, egy pancsoló és két strandmedence található, melyek közül az egyik a nagycsúszdák érkezőmedencéje, illetve egy része hullámmedence. A másik strandmedencénél az alacsonyabb és szélesebb családi csúszda és a sodrófolyosó az "élményelem". A 6 nagycsúszda közül a legmeredekebb csak férfiak számára használható (a nők biztosan túl hangosan sikítanak.... ), a többin nagyjából mindenki csúszik, érzésem szerint különösebb ellenőrzés nélkül, így eshetett meg, hogy úszni nem tudó, karúszós apró gyerekeket pecáztak ki a szülők a vízből, miközben nyomukban már javában csobbant a következő. A vizes-spriccelős játszótér mellett egy hagyományos is van, illetve sportpályák, szauna, masszázs is rendelkezésre áll. Hatalmas zöld, füves terület fekszik a medencék között, szerencsére rengeteg, árnyat adó fával. Az amúgy sem hatalmas vízfelület vasárnap, kánikulában viszont kevésnek bizonyult: délutánra sűrű emberlevessé alakult az összes medence, ahol képtelenség volt úszni, vagy akár csak lebegni, nehezen tudtam eldönteni, hogy a tömeg vagy a meleg zavar-e jobban. Kipróbáltuk a strandkajákat is: a hamburgerzsömlébe egy szelet paradicsom, fonnyadt saláta és félig nyers húspogácsa került, a hot-dog virslije sem főtt meg rendesen. A hekkre sokat kellett várni (közben a család másik fele asztalra vadászott), ehhez képest "csak" sótlan, azon legalább lehetett segíteni. A minőséghez képest erősen túlárazott a kínálat, és az is meglepő számomra, hogy a többezer embert fogadó strandon sehol nem lehet bankkártyával fizetni - még a belépőjegyet sem. Egy négytagú (2 felnőtt + 2 db 14 év alatti gyermek) család számára nyáron 10 000 Ft a belépő - ez már az az érték, aminél nálam szívesebben kerül elő kártya, és 2018-ban ez minimum elvárható lenne (a belépőként funkcionáló karóráról, arra terhelhető éttermi fogyasztásról már nem is beszélek)

A másik strandélményünk természetközelibb és egyszerűbb. Dunasziget szabadstrandján, a Zátonyi-strandon úszkáltunk. A hűs folyóvíz a hétvége egyik legjobb élménye volt. A parton talán ha 10 család volt egyszerre (az igazsághoz hozzátartozik, hogy hétköznap voltunk itt), hely jutott mindenkinek. Volt (tiszta) mosdó, öltözőkabin, büfék, kisbolt, vízibiciklikölcsönző. A Duna vize persze hirtelen mélyül, így kisgyerekekkel csak a partközeli sekély rész használható, de a homokozós-sarazós kis part nagy kedvence a kicsiknek. Mivel a mieink már vízbiztosak, családi Duna-átúszást tartottunk. Lipóttal összehasonlítva: kevesebb infrastruktúra, kevesebb ember, de sokkal több élmény!

Szállást a pékségéről és strandjáról híres Lipóton foglaltunk, az Orchidea Hotelhez tartozó apartmanok egyikében. A Family Apartmanok mutatós faházai egy rendezett udvarból nyílnak, ahol a kulturált parkolási lehetőség mellett bográcsozóhely, hinta, napozóágyak, pingpong-asztal is található. A mi kétszintes faházunk tágas, tiszta, ránézésre igényesen berendezett, ahol hasít a wifi. És mégis: nagyjából fél nap után akadok ki először. Nem is tudom hirtelen, hogy láttam-e már ilyet: jól láthatóan nem sajnálták a pénzt a berendezésre, de gondolkodás és tervezés nélkül. Már az elrendezése is furcsa: földszinten franciaágyas szoba és fürdőszoba, emeleten konyha és kisebb hálószoba a gyerekeknek, zuhanyfülkével. Az emeleti (tetőtéri) konyhában 160 cm felettiek számára lehetetlen a konyhapultnál dolgozni (a tetőtől nem lehet odaférni), és így a kertben uzsonnázás/reggelizés/stb is túl sok macerával (fel-le pakolás) jár. Az emeleti zuhany jópofa, de két gyerekkel egy plusz WC praktikusabb lenne.  Éjjel kifejezetten jól jönne, ha nem kellene lépcsőzniük. A zuhanykabin akkora, hogy a négytagú családunk elférne benne egyszerre, de a mosdó csaptelepe annyira rövid, hogy nem fér alá a kezem. A bejárati ajtót kinyitva rögtön telibe látjuk a franciaágyat - lehetett volna a helyiség másik oldalára is tenni az ágyat, és máris komfortosabb lenne az ott pihenőknek. Az emeletre reggel csak napszemüvegben lehet felmenni, mert a tetőablakon pont szembesüt a nap (és nincs rajta sötétítő). Az emeleti teraszajtó sem sötétíthető le, így nem csak a korán kelés biztosított, hanem délutánra a forró levegő is. A konnektorok mintha teljesen véletlenszerűen lennének elhelyezve: a franciaágy egyik oldalán éppen elér az olvasólámpa vezetéke a konnektorig, a másikon éppen nem, a (falra rögzített) hajszárítónak is feszül a vezetéke. Van bőr ülőgarnitúra, elektromos kandalló - kánikulában egyik sem túl csábító. Csak 10 cm-rel kellett volna arrébb tenni a mosogatót, akkor - hála a tetőablaknak - legalább mosogatni odaférnék, így azt is csak félrebiccentett fejjel sikerül. Persze, ha az egész konyhapultot sarokban építik meg (esetleg a földszintre teszik) akkor a probléma fel sem merül. Van mosogatógép, mikró, hűtő, vízforraló, főzőlap, 2 sütő (?!), 2 őzgerinc (egy nyaralóban? könyörgöm, minek??) és 2! vizespohár (még mielőtt sznobsággal vádolnátok: kibírom, ha négy napig bögréből kell bort/vizet/almalét innom, de ez mégiscsak egy négycsillagos szálloda apartmanja... ). A bögrék szinte kivétel nélkül csorbák, a kerámia levesescsészékre ezen a hétvégén pont nem volt szükség. Jól jött volna viszont egy dugóhúzó, + 4 vizespohár, néhány reggelizőalátét és egy tálca. Nagy kár ezért a szép házért: ennyi pénzen sokkal "vendégbarátabb" módon is be lehetett volna rendezni. 

Apartmanunk önellátó, és ugyan a közeli Orchidea Hotelben akár teljes ellátásra is van lehetőség, de mi kalandosan élünk. A reggelit megoldjuk "házilag" (a lipóti Lipóti Pékség kiflijével természetesen), egyébként pedig eszünk, ahol megéhezünk. Például a dunaremetei Platán Étteremben: klasszikus ételkínálat változó minőségben, kissé unott kiszolgálással. Nem éreztük fontosnak, hogy visszatérjünk... A Zátonyi Csárdába (a fentebb említett szabadstranddal szemben)  már visszatérnénk, de sajnos kedden zárva. Itt kellemes, kockásabroszos hangulatban ettünk: hal- és vadételek mellett pizza is szerepel az étlapon, az étel minőségére sem lehet panasz. Mivel azonban másnap zárva találtuk, az úton-útfélen hirdetett Sári Csárda felé autózunk tovább Dunakilitire. Klasszikus csárdahangulat: nádtető, népi motívumokkal pingált fehér falak, cigányzene. Szélesebb a kínálat, mint egy faluval arrébb, kb 30%-kal magasabb árakon, ugyanolyan minőségben, és meglehetősen gyenge kiszolgálással - evőeszközt pl. nem kaptunk eleget. Lehúzásnak értékelem, hogy a kenyeret külön felszámolták (halászlé mellé szerintem alap, hogy jár), és a köretcserélés (hasábkrumpli helyett petrezselymes burgonyát kerünk) is külön tétel a számlán. Ja és: kártyával nem lehet fizetni (egy faluval odébb ez is sikerült). Habár minden finom volt, valahogy mégis rossz szájízzel távoztunk innen.

Szigetköz bejött nekünk: a sok-sok vadregényes vízfelület vagy más miatt, azt nem tudom, de szinte biztos, hogy visszatérünk. Most már azt is tudjuk, hogy merrefelé keressük a nekünk való helyeket!