Ahogy már korábban is írtam, a Szegedi Szabadtéri Játékokat idén a vojázsblog sem hagyta ki - az utolsó kánikulai hétvégén Szegedre látogattunk. Azt már induláskor eldöntöttük, hogy megérkezéskor halászlével indítjuk a kiruccanást, este pedig ugye színház, de a több programot nem terveztünk be - alakul, ahogy alakul.
Szállást az újonnan nyílt Hotel Aurisban foglaltam - a központi fekvésű, modern stílusú szállodában mindössze 27 szobával rendelkezik. Az utcafronti, négyemeletes főépületben a kisebb standard, a nagyobb méretű superior szobák, illetve három apartman található, az udvarról nyíló kisebb házban pedig két lakosztályt alakítottak ki. A belső udvaron található a parkoló és az apró, ámde kánikulai napon annál kellemesebb úszómedence is. A tökéletes felfrissülést a szálloda kávézója biztosítja - néhány asztal a medenceparton kapott helyet. A reggelit a pinceszinten elhelyezkedő étteremben fogyasztottuk el - a kínálat minősége és mennyisége is remek (narancslé-teszten is átment :)). Rendkívül segítőkész és kedves fiatal személyzet gondoskodott arról, hogy a hétvége jól sikerüljön. Néhány negatívum: az egyébként ingyenes wifi a 4. emeleten bizony nem nagyon működött (túlzás nélkül állíthatom, hogy szinte alig) és ha a kulcskártya elhagyta a szobát, akkor olyan tökéletes volt az áramtalanítás, hogy mind a légkondi, mind a hűtő leállt. Tetőtéri, utcai szobát kaptunk, s végül nem zavartak nagyon a villamosok, de ha erre járok legközelebb, bizonyosan udvarra néző szobát kérek! (A szállodában szauna is van, de értelemszerűen ennek most nem volt szezonja....)
A becsekkolás után ebéddel indítottuk - a Sótartó Halászcsárdában rendeltük ki a bőséges halászléadagunkat. Az étterem a Belvárosi híd lábánál található, és emlékeink szerint legutóbb is itt ettünk (az ételre várva kiszámoltuk, ennek épp 13 éve....). A bográcsban felszolgált két adag halászlé és két adag halbelsőség nagyjából négy embernek is elég lett volna, a túrós csuszának már alig maradt hely. Az étterem szinte teljesen tele volt, a kiszolgálás ennek megfelelően kicsit sietős, de ettől még pontos volt, az ételek minősége pedig tökéletes!
A hőség ellenére kicsit sétáltunk a belvárosban - mivel mindketten jártunk már a városban többször is (mégha régen is), semmi sem volt kötelező. A szecesszió-rajongó szerző a Reök-házat tűzte ki célul. Míg én fotóztam, a téma iránt kevésbé rajongó útitársam az épület cukrászdájában kávézott.
Szeged legszebb szecessziós épülete a Tisza Lajos körút és a Kölcsey utca sarkán áll. Az építtető nevét viselő Reök-ház 1907-ben készült el, Magyar Ede tervei szerint. A kétemeletes épületen nem a magyaros, hanem inkább a francia és belga szecessziós alkotások stílusjegyei fedezhetőek fel. A ház a család igényeinek megfelelően épült fel, több lakásból állt. Egy részében a Reök-család lakott, a földszinten étterem nyílt, más részét iparosok, kereskedők bérelték, de itt volt Magyar Ede tervezőirodája is.
Az épület szinte hullámzik - az indaminták, kék virágok pedig a vízi növényvilágot idézik. A palota százévesen nyílt meg újra a közönség előtt - felújítás után, 2007 óta kiállításoknak ad otthont. A Szegedi Szabadtéri Játékok belépőjegyével a képzőművészeti tárlatok ingyenesen látogathatóak, a szombati előadásnapokon pedig 18h00-tól palotaséták indulnak (ezt mondjuk jó lett volna előre tudni, de sajnos a Reök honlapján erről nem információ...)
A kávézás/fotózás után, az esti előadás előtt a szállodai medencében hűsöltünk. A hétvége fő programja, a Nyomorultak előadása volt a Dóm téren. A Szegedi Szabadtéri nem véletlenül a legnépszerűbb nyári színházi program az országban - egyedi hangulatot, sajátos pluszt ad minden előadásnak a Dóm tér hangulata. A Nyomorultakról szakértő szemmel már Ványa bácsi írt, nem licitálnék - nekem (is) tetszett!
Másnap reggel esőre ébredtünk, mely azonban nem akadályozott meg minket a futásban - egy óra a Tisza-parton, hogy a mozgás se maradjon ki. Majd a bőséges szállodai reggeli után egy kis pihegés a szobában, és újabb séta a belvárosban. Hirtelen ötlettől vezérelve végül a szegedi új zsinagógába látogattunk el, mely egy másik kiemelkedő szecessziós épület. A 48.5 méter magas, mór-szecessziós zsinagógát 1900-1902 között építették, Baumhorn Lipót tervei alapján. Belső díszítésében a kék dominál, gyönyörű kupolája a világot szimbolizálja - 24 oszlopa a 24 órát, középen a kék ég a nappal, Dávid-csilaggal. Az ólomüveg ablakok (az üvegkupola is) Róth Miksa alkotásai. A belső díszítésben nagy szerepe volt Lőw Immanuel főrabbinak, aki tanácsaival segítette az építészt.
Indulás előtt még egy fagylalt - ennyi fért bele a hétvégébe; aki már járt Szegeden az pontosan tudja, hogy mennyi minden mást lehet még megnézni a városban és annak környékén.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.