A 2014-es világörökséges sorozat harmadik részében Ázsiáról lesz szó, de nem utoljára - erről a kontinensről 14 új helyszín került fel az UNESCO listájára, ezért aztán két posztot is kiérdemel - íme az első 7.

Az izraeli Bet-Guvrin és Maresha városa alatt nagyjából 3 500 mészkősziklába vájt, föld alatti kamra található. A két város Mezopotámia és Egyiptom kereskedőútjainak találkozásnál fekszik. A kamrák funkciói igen változatosak: van közöttük egykori temetkezési hely, vízgyűjtő, istálló, imahely, van amit olajpréselésre használtak, vagy éppen búvóhelyként. Város a város alatt, melyek Kr.e. 800-tól a keresztes hadjáratok idejéig voltak használatban, és így pontos lenyomatai a városok életének, kultúrájának, azok fejlődésének, változásának.

A veszélyeztetett világörökségek listájára került fel a Nablus és Hebron között található Battir olajfaligete és a szőlőskertje. A palesztin dombvidéken kővel megtámasztott teraszokat hoztak létre, ahol az öntözést földalatti csatornákon keresztül végzik.

Az iraki Erbil fallal körülvett citadellája meghatározó eleme a városnak. Erbil egyike a világ legrégebben lakott városainak - Kr.e. 2200 óta vannak feljegyzések a létezéséről, fontos asszír város volt. A citadella nagyjából 102 000 négyzetméternyi alapterületű, ovális formájú - tulajdonképpen ez a város történelmi központja.

Dzsidda szaúd-arábiai város a Vörös-tenger partján, az ország második legnagyobb, Délnyugat-Ázsia talán egyik leggazdagabb városa. Ez Szaúd-Arábia kereskedelmi központja. Kr.utáni 7 század óta fontos kikötő - nem csak kereskedelmi célú, hanem a Mekka felé induló zarándokok számára is. Az egyedi építészeti hagyományokkal rendelkező, multikulturális történelmi belváros kapott most világörökségi rangot.

Shahr-i Sokhta, avagy a  "Leégett város" bronzkori város Iránban, melyet Kr.e. 3200 körül alapítottak. A vályogtéglás házakból álló település a korabeli kereskedőutak kereszteződésénél állt. A száraz sivatagi időjárásnak köszönhetően az épületek és a kézművestárgyak kivételesen jó állapotban maradtak fent - ezért is érdemelte ki a világörökségi címet.

A Selyemút egykoron egész Ázsiát behálózta - a Távol-Kelet országaitól Nyugat-Ázsiáig és a Közel-Keletig húzodott. Az úton nyersanyagok, nyers élelmiszerek és a Kínából szállított selyem "utazott" nem ritkán több ezer kilométert. Most a Chang'an - Tian-shan útvonal került fel az UNESCO listájára - Kína középső részétől Közép-Ázsiáig tart ez a szakasz. Az utat a Kr.e. 2. században kezdték kiépíteni, virágkorát a 6-14. század között élte, de egészen a 16. századik használták. Az úton közlekedőknek sokféle éghajlattal és domborzattal kellett megküzdeniük: legmélyebb pontja tengerszint alatt 154 méterrel, legmagasabb 7 400 méteren található; útba ejt széles folyókat, sós sivatagokat, hegyi tavakat, havas hegycsúcsokat... Az út mentén 33 fontos helyet jelöltek meg: közöttük egykori fővárosok, kereskedővárosok, buddhista templomok, erődítmények, sírok. Három ország: Kína, Kazahsztán és Kirgizisztán osztozik a világörökségi címen.

A Himalája nyugati részén fekvő észak-indiai Himachal Pradesh tartományban található nemzeti park is felkerült az UNESCO világörökségi listájára. 90 540 hektárnyi havas hegycsúcs, hegyi rét, gleccserek és erdők tartoznak ide. A terület nem csak a biodiverzitása miatt fontos, hanem elengedhetetlen édesvízi forrása a szubkontinens lakóinak.