Folytatom Brazília-sorozatomat - ezúttal az ország természeti szépségei közül mazsoláztam, és választottam ki ötöt. Amazónia szándékosan maradt ki - egyrészt, mert azt gondolom, mindenki ismeri és tud róla, másrészt mert a bevezető részben már írtam róla.
A válogatás egyébként nem volt könnyű - a hatalmas dél-amerikai országban 67 nemzeti park található - ezek közül sajnos csak 30 látogatható.

Iguazu-vízesés - a világörökségi védelem alatt álló vízesés-rendszer Argentína, Brazília és Paraguay határán található. Számokkal talán lehetetlen leírni a látványt - tegyünk mégis egy próbát: a víz mennyiségétől függően 150 és 300 közötti kisebb-nagyobb vízesésről van szó, melyek magassága 60 és 82 méter között változik. Legizgalmasabb része az Ördögtorok, egy U alakú 150 m széles, 82 méter magas és 700 hosszú szakadék. Mindkét országban védett nemzeti parkban található a vízesés, a folyó fölé épített fa sétautakról lehet gyönyörködni a látványban.

A Kék-tó barlangot (Gruta do Lago Azul) 1924-ben fedezték fel. 100 mélyre kell ereszkedni, hogy szemünk elé táruljon a kristálytiszta, azúrkék, 9 m méter mély tó és gyönyörködhessünk a bámulatos cseppkövekben. A barlang Brazília nyugati részén, a természeti szépségekben igencsak bővelkedő Mato Grosso do Sul államban található.

 A Chapada Guimaraes Nemzeti Park Dél-Amerika közepe. A nemzeti park területe 33 ezer hektár: pazar sziklák, megszámlálhatatlanul sok vízesés, sűrű zöld erdő, több mint 50 régészeti lelőhely, barlangok, színpompás virágok jellemzik. A park egyik legszebb látványossága a 86 méter magas Fátyol-vízesés (Cachoeira Véu da Noiva) - ebben sajnos nem, de sok másik vízesés alatt úszni is lehet. 

A Lencois Maranheneses Nemzeti Park végtelen fehér homokdűnéi és valószínűtlenül kék lagúnái az ország északkeleti részén, az Atlanti-óceán partjától nem messze találhatóak. Sivatagnak tűnik, pedig nem az: rendszeresen kap esőt, az esővíz pedig összegyűlik a homokdűnék közötti medencékben, és ez pöttyözi meg kékkel a fehér tájat.

A Fernando de Noronha Nemzeti Park az Atlanti-óceán egyik szigetvilága, mely világörökségi védelmet is élvez. 21 kisebb-nagyobb, vulkanikus eredetű szigetből áll, és mintegy 354 km-re fekszik a brazil partoktól. Repülővel, vagy Reciféből hajóval közelíthető meg. Legnagyobb szigete 18,4 km² területű. A világörökségi védelmet természeti sokszínűsége miatt érdemelte ki: szárazföldi és tengeri élővilága is egyaránt gazdag.