A vasárnapi kirándulóidő minket is az erdőbe csábított. Mini-túrát tettünk a Börzsönyben, Nagymarosról indulva, oda is érkezve. Kék kereszt turistajelzésen Köves-mezőig: ezzel le is tudtuk a túra legtöbb emelkedőjét és a napos szakaszokat is. Innen a kéken tovább a Hegyes-tetőig, javarészt erdőben, a Julianus-kilátóig már csak egy meredekebb szakasz várt ránk.

A meredek szakaszokért bőségesen kárpótol az alattunk kanyargó Duna látványa. A mindössze 15 méter magas kőkilátóról megcsodálható Visegrád, a Szentendrei-sziget, a Pilis, a Börzsöny és persze körben a Duna kanyarulata. Lefelé lankásabb a terep, könnyű séta vissza Nagymarosig a kék jelzésen haladva. Összesen talán 9 km ez az útvonal, kisgyerekekkel is könnyen teljesíthető program. 

Már sokszor írtam: nekem a Dunakanyar bal partja jobban bejön, mint a jobb. Kevesbé turistás, nyugisabb, ugyanakkor bőségesen van látnivaló is. Sokadszor járunk erre, de számomra megunhatatlan: akár gyalogtúra, akár bringázás, akár csak egy kis autós kirándulás, mindig találok valami új szeretnivalót errefelé. Ezúttal Nagymaros szecessziós iskolaépületére csodálkoztam rá újra.

A vasárnap végigjárt turistaútnak a panoráma a különlegessége: ahogy felérünk Nagymaros fölé, elénk tárul a Dunakanyar látványa a visegrádi várral, útközben pedig minden ponton meg kell állni és megcsodálni.