Jó régen volt, hogy BUPAP-városnézésen voltam Budapesten. És bár akkor megígértem, hogy újra megyek, sok-sok egyéb program és utazás között ez bizony kimaradt. Közben a BUPAP is nevet váltott, Sétaműhely lett, és amikor tavaly a gyerekeim mentek oroszlánvadászatra velük, akkor már szilárd lett az elhatározás: újra elmegyek velük várost nézni!

A programkínálatban persze több túra is tetszett: most Kőbányán sétáltam velük. A több mint 3 órás túra első állomása a városrész talán legismertebb látványossága, a Szent László templom. A szecessziós-eklektikus stílusú templom Lechner Ödön egyik remekműve. Mázas tetőcserepek, Róth Miksa üvegablakok, Zsolnay épületdíszek és hatalmas pirogránit (szintén Zsolnay) oltár teszi különlegessé a templomot. A templomtér után a karzatra, majd a padlásra is fellépcsőztünk, itt már közvetlenül a harangok alatt járunk.

Tetszett a poszt? Kövess a Facebookon, hogy ne maradj le egy posztról sem!

A következő megtekintett épület a Szent László Gimnázium. Sajnos ezúttal belülről nem látogathattuk meg a Lechner Ödön tervezte iskolát, így kénytelenek voltunk beérni a kívülről is látható magyaros díszítőelemekkel.

A program a Kőbányai Pincerendszerben ér véget: először mészkőbánya volt, az így kivájt járatokat később sörtárolásra használták, termesztettek benne gombát, búvárok gyakorolnak benne, kedvelt filmforgatási helyszín, különleges díszlet rendezvényekhez, sajátos terep futó- és kerékpárosversenyre. Én még egy szabadulószobás programot is el tudnék képzelni a mészkőfalak között. Szóval a már-már dermesztő hideg ellenére is megérte a mélybe leereszkedni és bejárni a zegzugos folyosókat.

Ha kedvet kaptál, a Sétaműhely weboldalán megtalálod az új dátumokat!