Szeretek Budapesten turista lenni; mivel nem vagyok született fővárosi, még mindig sok újat lehet nekem mutatni. Húsvét előtt a Kazinczy utcai zsinagógában jártam, ahova (a szűk körben végeztem a piackutatásom szerint) a fővárosiak közül is kevesen jutottak el.

Kövesd a blogon a Facebookon is, hogy ne maradj le egy posztról sem!

A turisták nagy része a Dohány utcai zsinagógát akarja látni, mert 1, az a világ második legnagyobb zsinagógája 2, külseje jóval látványosabb 3, ott van a Zsidó Múzeum 4, jobban útbaesik, így a Kazinczy utcai lényegesen kevesebb látogatót fogad. A barna, zömök épület valóban kevésbé látványos, de tapasztalataim szerint a zord külső gyakran igen szép belsőt takar, és hát ezúttal sem kellett csalódnom a megérzéseimben.

A zsinagóga még az 1. világháború előtt, 1912-13 között épült. A Löffler fivérek tervezték, szecessziós stílusban - a lechneri hatás keveredik a bécsi szecesszió stílusával. A nyerstégla borítású, teraszos kialakítású épületben a kor legmodernebb építészeti megoldásai jelennek meg. A zsinagóga belső díszítése is szecessziós stílusú, itt-ott art deco jegyek is feltűnnek. A domináns szín a kék, melyet magyaros-ornamentikus díszítőelemek dekorálnak. A megvilágításról Róth Miksa tervezte színes üvegablakok, menora formájú kandelláberek és a központi csillár gondoskodik.

A Kazinczy utcai zsinagóga a pesti ortodox zsidóság központja lett - a 2. világháborúban teljesen elpusztult a belső berendezése, később maga az épület is életveszélyessé vált. Napjainkban azonban újra régi fényében ragyog, megéri felvenni a bakancslistára!

További információ: kazinczyutcaizsinagoga.hu