Június eleji háromnapos hétvégénk kultúrprogramját a Fejér megye déli részén található Dégen kezdtük - kastély és parklátogatással. A klasszicista Festetics-kastélyt hazánk legnagyobb angolparkja veszi körül. A Pollack Mihály által tervezett kastélyt a hazai szabadkőművesség titkos központjaként is emlegetik: több mint egy évszázadon át őrizték itt a magyar szabadkőművesek titkos levéltárát (az építettő Festetics Antal is szabadkőműves volt). A park egyik különlegessége a tó szigetén található hollandi ház. 

Következő állomásunk Ozora - immár Tolna megyében. A falu reneszánsz várkastélya szépen helyreállított - belső udvarát reneszánsz szobrok, kőfaragványok és citromfák díszítik - kiváló helyszín a hűsöléshez, kánikulában jegeskávézni..... Első napunk utolsó várát Simontornyán látogattuk meg - a szintén reneszánsz stílusú vár falai között ideiglenes és állandó kiállítások láthatóak.

Késő délután érkezünk meg Szekszárdra, ahol először is megkeressük a szálláshelyet - a Fehér Tehén panzió a várostól délre, a borospincék és szőlőskertek között bújik meg. Az egykori présházat és a hozzá tartozó melléképületeket Heimann Ferenc, a környék pincéinek építészmérnöke újította fel. Egyedi stílusú és rendkívül hangulatos szobák, családias vendéglátás jellemzi a pár szobás panziót. Mi végül nem a fő-, hanem egy melléképületben kaptunk szobát, így aztán a reggelit a kis ház előtti szaletliben fogyaszthattuk el. A vendéglátók szemléletét jól jellemzi, hogy pinceétkező borkészletéhez szabad a hozzáférés, távozáskor kell bemutatni az üres üvegeket a számlázáshoz. Az igazi vendéglátás és az egyedi atmoszféra mellett még egy fontos dolog: a Fehér Tehén panzió környezettudatos - a tetőn napkollektorok, a szobákat geotermikus energia hűti-fűti.

A délután hátralevő részét a megyeszékhely belvárosában töltjük - rövid sétát teszünk a jó hangulatú utcákon, majd a város fölé magasodó Kálvária-kilátóról tekintünk le a városra és a környék szőlőskertjeire (így legalább a kilátót nem látjuk...). Szekszárdra persze nem (csak) a kulturális látnivalók, hanem főképp a bor miatt látogattunk el. Magyarország egyik történelmi borvidékén jelenleg 2 600 hektáron termelnek szőlőt. A szekszárdi borvidék elsősorban vörösborairól híres, a leggyakoribb faják a kékfrankos, merlot, zweigelt, cabernet franc, cabernet sauvignon valamint a kadarka.

Vacsorázni a Fritz Tanyára sétálunk át (kb 1 km a szálláshelyünktől). A vacsora bőséges (nincs étlap, csak napi ajánlat), tökéletes kiszolgálás, melynek végén a hatalmas, Heimann-tervezésű borospincét is megnézhetjük, sőt a pincészet egyik legfinomabb borából is kapunk kóstolót. 

Másnap reggel a kellemes környezetben elköltött reggeli után Hajósra autózunk, ahol a mintegy 1 300 présházból álló pincefaluban teszünk rövid fotósétát, majd a hajósi Érseki Kastélynál állunk meg rövid időre. A mai napi úti cél Kalocsa. A Paprikamúzeummal összevont Érseki Kincstár számomra csalódás volt, de kárpótolt az Érseki Könyvtár - valóban olyan szép, mint ahogy azt mondják. A Főszékesegyház jelenleg felújítás miatt zárva, így azt kihagyva térünk vissza Szekszárdra. A délután során két újabb pincét látogatnánk meg, de csak egy lesz belőle. A Fekete pincében szerencsénk van - kapunk kóstolót és vásárolunk is. Heimannéknál sajnos nagyobb rendezvény van, így ott nem járunk szerencsével, cserébe Fritzékhez térünk visza és tovább gazdagítjuk borkészletünket. Vacsorára a Bodri Pincészetbe megyünk, ahol gazdag étlapról és még gazdagabb borlapról lehet választani (meg is tesszük). Eggyel formálisabb a hely, mint a Fritz, ahol inkább családias hangulat uralkodik, de a kiszolgálás és az étel is tökéletes.

Másnap reggel még kiélvezzük a reggeli minden pillanatát, majd hazafelé indulunk - újabb kastélyt, ezúttal a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyt útbaejtve. Az egyemeletes, klasszicista kastélyban jelenleg 20 szobás kastélyszálló működik, de maga a kastély is látogatható, és érdemes a 40 hektáros angolkert jellegű kastélyparkban is sétát tenni.