Utolsó részéhez érkezett az idei világörökséges sorozat - az eddig kimaradt európai helyszínek, látványosságokat mutatom be ebben a posztban. Lesz néhány bánya (higany- és szén is), de ne adjátok fel, a végére hagytam a színesebb témát!

Két ország, két helyszín, egy cél: a higanybányászat emlékeinek megőrzése. Spanyolországban Almadén városa került világörökségi védelem alá. Itt az ókor óta bányásznak higanyt. A város Madridtól kb. 200 km-re délre található, bányáiban található a világ legnagyobb cinnabarit-készlete (ebből nyerik a tiszta higanyt). Almadénban több, a bányászathoz kapcsolódó épület található, ilyen például a 12. századi Retamar-kastély is, de természetesen maga a bánya is megtekinthető. A világ másik jelentős higanykészlete Szlovéniában található. Idrijában a bányászok lakóházai, a higanykereskedelem épületei és a higanybánya is világörökségi védelem alá került.

Belgiumban négy, egykori bányaváros került egyszerre a világörökségi rangot élvezők közé. Mind a négy, egykor szénbányászatból élő városban Európa korai iparosodásának jellegezetességei figyelhetők meg. A 19. század első felében épült Grand-Hornu munkásvárosa, mely kiváló példa a kor várostervezési és -építési szokásaira. Bois-du-Luc jellegzetes épületei 1839-1909 között épültek, itt találhatóak egyébként Európa egyik legrégibb szénbányai. Bois du Cazier és Blegny-Mine a további két bányászváros - Vallóniában sok helyen bányásztak szenet, ugyanakkor a régi épületek és jellegzetességek szinte csak ezen a négy településen maradtak fent.

Az előző bányászvárosokhoz kapcsolódóan a Franciaország északi részén található, Nord-Pas de Calais bányái és bányaipari épületei is világörökségi védelem alá kerültek. Ezen a területen több mint 300 éven keresztül folyt a kitermelés. 120 000 hektáron 109 különböző épület őrzi az egykori bányászvárosok emlékét. A szorosan a bányászathoz kapcsolódó infrastruktúra mellett (aknák, emelők, törmelékhegyek, szénszállításra használt infrastruktúra) a bányászvárosok jellegzetes épületei is láthatóak még. Vasútállomások, bányászlakások, iskolák, templomok, városháza, a bányatulajdonosok és - vezetők lakóházain keresztül ismerhető meg az ipari forradalom korszaka és fejlődése.

És most hogy végre túljutottunk a bányákon, igazán színpompás épületekkel zárjuk ezt a sorozatot (legalábbis idénre). Svédország keleti részén található Hälsingland, ahol hét faszerkezetes lakóépület érdemelte ki a világörökségi rangot. A házak a 19. századi svéd mezőgazdaság fénykorát, a parasztok jómódúságát mutatják. Gazdagon díszített házakról van szó, melyeken a népművészeti elemek keverednek a barokk és rokokó motívumokkal.

(Képek: whc.unesco.org)