A kirándulás kiindulópontja Nagyvázsony, ahol még a túra előtt érdemes megtekinteni a várat, kívül és belül egyaránt. (Meg lehet mellette ebédelni is.) A toronyba főszezonban kicsit sokáig tart feljutni - szűk lépcső, sok turista, cserébe van benne kiállítás. Nem mondom, hogy halálosan izgalmas, de azért van mit nézni.

A túraútvonal is innen indul, nevezetesen a kék, és a temető mentén egyszerű sétával jutunk el a Pálos (Szent Mihály) kolostorromig. Ezt még Kinizsi alapította, halála után ide temették. A sír megmaradt darabjai a vármúzeumban láthatóak.

Irány tovább a kéken, és miután az utat keresztezte a zöld jelzés, már ott is vagyunk a Tálodi kolostorromnál. Szintén pálos, első írásos emléke 1263-ból való. Hivatalosan nem Nagyvázsonyhoz, hanem Pulához tartozik. Még a török idők előtt rombolták le, így aztán érthető, ha alig maradt belőle valami. Mellette padok, lehet piknikezni egy kicsit.

Vissza a zöldre, és fordulás újra Nagyvázsony felé, már-már ott is vagyunk, amikor a temetőben újabb romok: Szentjakabi templomrom. A 13. században épült, román stílusban, mára sajnos nem sok maradt belőle. Ha esetleg nem volna egyértelmű, a képen nem a rom, hanem egy temetőrészlet látható.

(Ebben a temetőben dől meg az az ezeréves teóriám is, hogy minden temetőben van víz/kút. Itt nincs. Ottjártunkkor augusztus közepe volt, és én öthónapos terhes voltam, ez tovább emelte a nap fényét....)