Ha a Dunakanyarról beszélünk, akkor szeretünk az Esztergom-Visegrád-Szentendre tengelyben gondolkodni. Ezek valóban gyönyörű helyek, megannyi érdekes és izgalmas látnivalóval, de én valahogy a túlpartot, Zebegénytől Vácig jobban szeretem (lehet, hogy iskoláskoromban sok volt az esztergomi kirándulás?). Többször szoktunk erre kirándulni, (korábbi képriport itt >>>) akár egy napra is, autóval vagy kerékpárral, gyerekkel vagy anélkül - mindig lehet mit csinálni.

Most az augusztus 20-i hosszú hétvégén töltöttünk el itt pár napot, a kisgyerekes családok egyszerre fárasztó és semmittevő módján ;)

A szálláskeresés egyfelől kellemes meglepetés volt, mert elég nagy volt a kínálat, és a legtöbb ház megfelelt az igényeinknek. Másfelől elég későn kapcsoltunk, így szabad házból mégsem volt olyan sok.... Végül a nagymarosi Patakvölgy Nyaraló lett a nyertes, mely az egyik legjobban felszerelt ház, amit belföldön foglalnom sikerült. A konyhában nagyjából bármit el lehetett készíteni, normális edények, kések, gépi habverő!, mikrohullámú, elegendő tányér és pohár, palacsintasütő. Élhető nappali-étkező, tv-vel, kanapéval, dvd-játszóval. Füst- és gázszivárgás érzékelő (előbbit sikerült beindítani), kerti grillsütő, bográcshely, méretes terasz bútorokkal, autónak fedett beállóhely. Az emeleten két kisebb, kétszemélyes hálófülke, így lehet olvasni, amíg a gyerekek elcsendesülnek. Gyerekeseknek azonban csak óvatosan ajánlanám, vagy fogalmazzunk úgy: csak nagyobb gyerekkel rendelkezőknek ajánlom jó szívvel. Meredek falépcső (a kétévesnek lefelé még nem nagyon használható), gázpalack (Anya, ez mi? Megcsavarhatom? Nézd milyen jól szól!), keskeny ágy (leesés szinte biztos) dekorációként lelógó csipketerítőn porcelánvázában művirágok, kertben cserepekben kaktuszok, elölhagyott nyársak és fejsze - az első másfél nap csak a fejemet kapkodtam, mire mindent megoldottam, elmagyaráztam, kiiktattam (persze, itthon minden gyerekbiztos...).

A szállásfoglalás mellé kaptunk egy 10%-os kedvezménykupont, amit bizonyos helyi éttermekben lehet használni az ottlét alatt.

Programok - egy kötött programunk volt, a királyréti kisvasút. A reggel 9 órás vonattal mentünk fel Kismarosról Királyrétre, ott kicsit játszótereztek a kölykök, majd a 10:38-assal le. Aki nem siet ennyire, annak bőven kínál látnivalót, tennivalót Királyrét: lehet túrázni, tóparton sétálni, jót ebédelni, hajtánypályán múlatni az időt.

A Kismaros-Szokolya-Királyrét vasútvonal a börzsönyi erdei vasút egyik megmaradt vonala -az egyik legrégebbi erdei vasút Magyarországon. A 12 km hosszú sínpálya a Morgó patak völgyében halad. A járművek között van dízelvonat, gőzmozdony és - idéntől - napelemes motorkocsi is. Lehet különvonatot is bérelni egy-egy rendezvényre, de a gyerekes családokra gondolva, évente néhány alkalommal Mesevonat közlekedik ezen a vonalon.

Nekem volt a fejemben sok terv a többi napra, de aztán nem úgy alakult. Bicikliztünk sokat - Nagymaros túlsó felére a dunaparti játszótérre, amit az árvíz egy kicsit megviselt, és sajnos elég leharcolt állapotban van. Verőcére a Vén Duna kávézóba fagyizni (megéri odaáig eltekerni, nem csak a fagylalt finom, hanem a kiszolgálás is kedves), illetve kicsit tovább a játszótérre (ez viszont tökéletes: van víz, minden gyerekméretre játék, padok, asztalok, árnyék, homokozósjátékok). Szerencsére Zebegénytől Vácig végig van kerékpárút, Verőcén ugyan a 12-es úton, de a nagy már elég stabilan teker ahhoz, hogy ez ne legyen probléma. Kimaradt szombat reggel a nagymarosi piac meglátogatása és majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek, elmegyünk a törökmezői kalandparkba is. Utolsó nap délelőttjén Zebegényben sétáltunk-sütiztünk egyet (Galéria kávézó - a környékhez képest drága, de finom!).

A környéken bőven lehet kultúrprogramokat is találni, elég csak bejárni Zebegény, Verőce, Nagymaros és Vác utcáit, érdekességeit. A Börzsönyben van kirándulási, túrázási lehetőség. Aki hosszabb időt tölt itt, ne hagyja ki Nagybörzsönyt sem! Zarándokutak kedvelőinek Márianosztra kötelező (Mária-út része).

A családi hosszú hétvége itt végetért - csak a felnőttek nézték irigyen a Kóspallag felől leszáguldozó kerékpárosokat.... Úgyhogy pénteken elszöktünk otthonról. Vácig autóval, onnan két keréken tekertünk egyet. 70 km lett a túra, Kismarosig a Duna mentén, onnan a kisvasút mentén fel a Börzsönybe. Szokolya után, Királyrét előtt el balra, Kóspallag felé, majd Márianosztra következett. Újabb vasútvonal, a Szob-Márianoszta mentén le Szobra, és a Duna mentén vissza Vácig. A kerékpárút többé-kevésbé használható, de nem árt tisztában lenni a magyar sajátosságokkal: autók, gyalogosok, lovak és motorosok is használják. Gödrök, felhordott homok és sár nehezíti a tekerést, időnként fekvőrendőrök és ottfelejtett oszlopcsonkok teszik kalandosabbá az utat. Szélessége és minősége nagyban változik, a járdákról fel- és lehajtás pedig sosem zökkenőmentes. A gazt, bokrokat nem nyírják a szélén, érdemes némi távolságot tartani a belógó csalánok és szederindák miatt. A kitáblázás hiányos, és ritkán tökéletes. Nézzük a jó oldalát, legalább van, és nem kell az autók mellett kacsázni a főúton! A Börzsönyben az út és a táj amúgyis kárpótol mindenért, még az emelkedőkért is. Itt is volt egy izgalmas esemény: Márianosztra után nagyjából 30 km/órával ereszkedtünk lefelé a hegyről, és egyszercsak egy "kerékpárral behajtani tilos" tábla állt az út szélén, alatta felirat: Told át a kerékpárt. Gondolom, a sínek miatt volt az elővigyázatoság, de nem hiszem, hogy bárki emberfia betartaná ezt (megállni, persze, mikor végre nem kell tekerni, hanem lehet suhanni lefelé.....). Ebéd Nagymaroson a szokott hekkesnél (kompátkelő mellett). Nagy kedvencünk ez a túra, csak ajánlani tudom!