Újra itt az új világörökségi helyszíneket bemutató sorozat - utolsó előtti rész következik, melyben Európában fogunk kalandozni. Persze csak részben Európában, hiszen az első két ország politikailag ugyan ide sorolandó, de földrajzilag még Ázsiában maradunk. A továbbra kattintva mindenre fény derül!

Európához soroltam, mert Oroszország ide tartozik, de földrajzilag már alaposan Ázsiában járunk. Szibérai keleti részén, a Léna folyó mentén található 100 - 300 méter magas kőoszlopok kaptak világörökségi védelmet. Az izgalmas formákat produkáló erodáció a terület extrém időjárásának köszönhető - a téli és a nyári hőmérséklet között akár 100 C is lehet a különbség. A mészkő és dolomit kőoszlopokat legjobban hajóról lehet látni - a világ leghidegebb városától, Jakutszktól kevesebb, mint egy napi hajóútra fekszenek.

Törökország, Dél-Anatólia a következő világörökségi helyszínünk. A catalhöyük-i régészeti lelőhelyen két különböző korzsakból is találtak leleteket. A keleti részen az újkőkorszak idejéből (Kr. e 7 400 - 6 200) találhatóak emlékek, többek között falfestmények, faragványok és egyéb alkotások. A nyugati részen kőrézkori (Kr.e. 6 200 - 5 200 között) leletekre bukkantak. Çatalhöyük régészeti lelőhelyén a régészek fontos információkat tudtak meg a falusias településszerkezet városiassá alakulásának folyamatáról.

Németország az első igazán igazi európai állomásunk. Bayreuth csodás barokk operaháza kétségkívül kiérdemli a világörökségi rangot. Az őrgrófsági operaház 1745-50 között épült, eredeti formájában maradt fent. A harang formájú 500 fős nézőterét a barokk opera igényeihez alakították ki. A berendezésben, belső borításban is az eredeti anyagokkal találkozhatunk. A csodálatos fa páholysorokat, a pazar kárpitborítást a kor vezető színháztervezője, Giuseppe Galli-Bibiena tervezte. Az épület belső díszítése, freskói, mind-mind a barokk művészet gyönyörű példái. Az épület, a jellegzetes homokkő homlokzat Joseph Saint Pierre udvari építész munkája.

Portugália, Elvas városa, egészen pontosan annak erődítményei a mai utolsó állomásunk. A város már a 10. században is lakott volt, az erődítmény építése azonban csak az 1640-es években kezdődött meg, és eltartott egészen a 19. századig. A terveket egy holland jezsuita szerzetes, bizonyos Cosmander készítette. Elvas talán a legszebb és legnagyobb holland típusú erőd a világon. Világörökségi védelem alá került az Amoreira vízvezeték is - a 8 km hosszú, 843 boltívből álló, négyszintes, lenyűgöző vízvezetéket 1498-ban kezdték építeni.

(Képek: whc.unesco.org)