Idei utolsó világörökség-epizód: akárcsak tavaly, most is Európával fejezem be. 2016-ban 5 európai helyszín lett világörökség.

Kezdjük rögtön az előző, Ázsiát bemutató poszt folytatásával: Törökországot Európához szokás sorolni, ugyanakkor Ani romjai már földrajzilag Ázsiában találhatóak. Az ország északkeleti részén járunk, az örmény határnál. A város a 10-11. században élte virágkorát, ekkor az örmény királyság fővárosa volt. A romok között ma is láthatunk lakóházakat, vallási és katonai épületeket.

Dél-Spanyolországban, Andalúzia szívében található az a három hatalmas kőépítmény, melyeket az újkőkor és a bronzkor idején építettek. A Menga, Viera és El Romeral óriássírokat Antequera mellett találjuk meg.

II. Fülöp makedón király alapította Filippi városát, mely a Római Birodalom idején tovább fejlődött, szépült, még később a korai kereszténység egyik központja lett. Virágzása a 7. századig tartott. Ma, romjaiban is gyönyörű, a városfal, a városkapuk, a csodás színház és a fórum maradványai így is lenyűgőzőek. Ezzel a világörökséggel Görögország büszkélkedhet.

Gibraltár sziklái között bukkantak régészek a neandervölgyi ember nyomaira. A mészkősziklák keleti oldalán négy barlang található; a Gorham-barlangrendszerben az ősember nyomai: sziklarajzok, állatmaradványok, kőeszközök. 

Négy országban: Horvátországban, Szerbiában, Montenegróban és Bosznia-Herzegovinában találhatóak azok a különleges, 12-16. század közötti temetők, melyek együttesen kerültek fel a világörökség listájára. A különleges díszítésű középkori sírkő, avagy stećak mészkőből készült. Összesen 30 temető lett védett, a legtöbb (22) Bosznia-Herzegovinában látható.

Ennyi volt a 2016-os világörökségeket bemutató sorozat. 2017 júliusában, Krakkóban ül össze újra az UNESCO Világörökség-bizottsága, és dönt az új pályázatokról. Lesz-e vajon új magyar világörökség?